Aggodalomra semmi ok, a blog nem szűnt meg :) Bár tény,hogy eddig nem dúskál bejegyzésekben. Ennek oka, hogy az utóbbi időben nem éreztem, hogy írnom kellene, erőltetni meg nem akarom a dolgot. Illetve amikor végre odaültem volna a gép elé, hogy fejlesszem egy kicsit, épp mindig akkor lassult be az internet elviselhetetlen sebességűre (micsoda véletlenek…). De elég a kifogásokból, jöjjön a lényeg.
Ebben a bejegyzésben egy kicsit közelebbről fogom bemutatni nektek a helyet, ahol lakom és időm túlnyomó részét töltöm: Waiblingent. A jó hír, hogy közben sikerült beszereznem egy tisztességes ’digitalkamera’-t, így talán élvezhető minőségű képekkel is szolgálhatok.
A város egy kb. 60 ezres német kisváros. Stuttgart vonzáskörzetébe tartozik, csakúgy, mint megannyi hasonló város a környéken. Az egész térséget egy ilyen sűrűn lakott gócnak mondanám, egymást érik a városok, de mégsem keltik a zsúfoltság érzetét. Nyilván Stuttgart a központja ennek a gócnak, de azért nem érzem azt, hogy bekebelezné a környéket (mint pl. Budapest esetében sokszor érezni). Ez valószínűleg azért is van így, mert a munkalehetőségek eléggé el vannak osztva a környéken. Ez elsősorban az autógyártást (Mercedes, Porsche ) és a különböző villamos-gépészeti ágazatokkal foglalkozó cégeket jelenti (Bosch, Stihl…). Így nem ritka, hogy a stuttgartiak ingáznak ki dolgozni, nem pedig fordítva (majd Stuttgartról is írok részletesebben egy későbbi bejegyzésben).
De már maga Waiblingen is több szétszórt városrészből áll, melyek nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz, dombok, árterek, szántóföldek szegélyezik őket. Én a fő városrész egyik szélén lakom, az alábbi kilátás az utca végén tárul az ember szeme elé.
A képen látható középső ház tetőtéri lakrészét lakom :)
Csendes kisváros, de mégis tele van élettel: ez látszott már akkor is, ha az ember egy kicsit sétál a belvárosban, amely egyébként egy hangulatos, régi városrészt is tartalmaz (Altstadt auf deutsch). Például pont tegnap volt farsang a városban, amely itt igen komoly hagyományokkal bír. Jó volt látni, hogy ez az egész várost megmozgatta, de még talán a környező városokból is jöttek páran. Egész családok, baráti társaságok és a kis óvodásoktól a kamaszokon át az öreg bácsikig tényleg mindenki beöltözik és kimegy az utcára ünnepelni. Úgyhogy volt itt minden, kék fénykardos Darth Vadertől kezdve rózsaszín hajú öregemberig, cicának festett anyuka és kutyának festett apuka a tündér kislányukkal… Elgondolkodtatott, hogy nálunk Magyarországon, miért nincsenek ilyen rendezvények ilyen kaliberű városokban? Pedig jó alkalom lenne arra, hogy az emberek előjöjjenek a ’lövészárkaikból’ és egy kicsit meginduljanak a ’frontbarátkozások’.
Az Altstadt mellett közvetlenül folyik a Rems folyó egyik ága, hatalmas, parkos területekkel. A víz sajnos sokszor ijesztően barna; ennek valószínűleg nem az iszap, hanem inkább a városi szennyvíz az oka.
A környék domborzata egyébként nem teljesen sík, inkább olyan dél-dunántúli, dimbes-dombos. Waiblingen jó része is egy völgyben fekszik (egyébként Stuttgarté is, de nyilván egy másik völgyben). Munkába menet ezen a völgyön szoktam átvágni, egyelőre gyalog, de amint kicsit jobb lesz az idő, bringára váltok.
A kutyasétáltatás mellet nagyon kedvelt szabadidős elfoglaltság errefelé a kerékpározás és az ún. nordic-walking (ez laikusként gyaloglást jelent, csak az ember sportosan öltözik fel és a kezébe fog két erre a célra gyártott botot). Én ennek a bot nélküli változatát szoktam űzni minden nap, munkába menet, kevésbé sportos öltözetben. De viccet félretéve itt tényleg sokan komolyan veszik a sportolást.
Végül következzék az óvárosról pár képp, zárásképp:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.