Huh. Hát ide is eljutottam, tudniillik hogy blogírásra adjam a fejem. Külső és belső késztetésre teszek így: külső, mert többen már várták/ajánlották, hogy írjak, mert az jó nekem is meg másoknak is. De már előtte is gondoltam rá, hogy majd esetleg írok, ha majd kint leszek.

Hát kint vagyok :) Röpke 10 órás vonatút után (mely tényleg röpkének tűnt a Railjet első osztályán) szombat este érkeztem meg Stuttgartba, ahonnan is tovább utaztam Waiblingenbe, ahol lakom és dolgozom. Ez egy kisebb, 50-60 ezres város Stuttgartól északkeletre, de az összeköttetés elég jó, 10 percenként jár az S-Bahn szinte a nap bármely szakában. De ez kell is, mert sokan járnak ki ide dolgozni, pl. a Bosch vagy a Stihl telephelyeire.
Szóval itt lakom, majdnem a város szélén egy kertvárosi övezetben, egy nagy családi házban.

Mivel a család java már kirepült a fészekből, a tulaj néni kiadja a felső két szintet, ő pedig a földszinten lakik. Nekem a tetőtéri lakrész jutott (mivel az volt szabad), amit már mondhatni megszoktam (otthon, koli...). A szobám kényelmes, tágas, jó érzés egy hosszú nap után hazatérni oda. A középső lakóval még nem találkoztam, de a néni nagyon kedves (és egyébként tud magyarul is...). Érkezésem utáni nap meghívott reggelire magához, kaptam tőle vacsorát is. Illetve a kutyájával, egy gyönyörű magyar vizslával reggeli közben 'lenyomtak' egy kisebb műsort. Volt ott vezényszóra forgás, hempergés, figurázás, éneklésszerű vonyítás, mint a cirkuszban. Természetesen a néni vezényelt.

Kutyák. Érdekes, hogy itt szinte mindeninek van kutyája, sétáltatják is őket rendesen, de kutyagumival még nem találkoztam. Németország. Lassan kezdem megszokni, hogy a városban szinte majd' minden autó Mercedes, Audi vagy Volkswagen, de mondjuk megértem őket. Én is inkább Pick szalámit veszek a Herz helyett ha tehetem...

A cégbe gyalog szoktam járni, ami kb. fél órás sétát jelent. A napom nagy részét ott töltöm, de mondjuk ez várható is volt :) Viszont így egyelőre nem sok időm maradt kirándulgatni, még Stuttgartban sem volt időm szétnézni. De ami késik, nem múlik. A cégről viszont, mivel szigorúan titkos dolgokkal foglalkozunk ott :) nem írhatok sokat.A munkakörülmények kellemesnek mondhatók, a közeg elég nemzetközi, de azért a morál amolyan németes, fegyelmezett. Munka közben nincs fészbuk meg egyéb rosszalkodás, mindenki dolgozni jár oda. Mint a mesében... Úgyhogy valószínűleg inkább az informálisabb élményeimről várhatók a jövőben bejegyzések, szösszenetek, de gondolom ez titeket is jobban érkel (leszámítva a pár vájtfülűt).
Errefelé egyébként farkasordító hideg van (amint a fent mellékelt ábra is mutatja), és kb. leesett fél méter hó az elmúlt 2 nap alatt. Csak errefelé takarítják is (finom kiszólás a budapesti hókotróknak). Na de viccet félretéve, ezt a jópofa farkas-motívumot az egyik szomszédos ház kerítéséről fényképeztem. A közelből való ez a kis fa-üvegház is (mindenki gyorsan rakja össze, hogy is értem ezt). Szerintem minden gyerek álma, a Bagolynak is ilyesmi volt a Százholdas Pagonyban. Valószínűleg majd fogok venni egy tisztességes fényképezőgépet, mert a mobilom sajnos csak ennyire képes. 

Azt hiszem nagyjából ennyit gondoltam kezdetnek. Azért lesz még dizájnosabb is a blog, de erre egyelőre még nem nagyon volt energiám. Bis bald!